Hello World!

A helyzet végtelenül egyszerű: szeptemberben férjhez megyek. A szellem a palackból kiengedve, az amúgy is több száz feed-ben büszkélkedő RSS olvasóm a duplájára növekedett, hála a végtelen számú esküvői blognak. Az infóéheségemet főként külföldi blogokkal csillapítom, ezért a következő hónapokban – és remélhetőleg években :), szeretném a leendő olvasókkal – vagy inkább nézőkkel is megosztani a legfrissebb újdonságokat, mindent, ami nekem tetszik, és az 50 féle esküvőt, amit maganak szerveznék, mikkel díszíteném ki.

Sajnos a szervezés közben rá kellett jönnöm,  hogy a külföldi “szakirodalomban” látott minta, ízlésvilág és ötletek itthon csak kis mértékben valósulnak meg, még mindig sajnos csak az újkházy tyúkhúsleves-hortobágyi palacsinta- vicces játékok témakörben tudunk mozogni.

Ez talán ördögi kör- tyúk vagy a tojás játszma, hogy stílusosak leygünk így húsvét előtt. Mert a szolgáltatók csak azt hozzák be, amire igény van, a kedves párok meg csak abból választanak, amit látnak.

Egy kedves történet, csokimázas tortát szeretnék.  Egy szombathely melletti, mindenki által dícsért cukrászatban érdeklődtünk (mellsleg vérlázítóan drága!). NÉzegetjük a tortákat, illedelme “Óóó, de szép” felkiáltásokkal törve a csöndet. Halkan kérdezem, hogy csokibevonattal lehet-e tortát kérni.

A válasz hamar érkezett: “Barna marcipánt tuduink tenni rá.”

És akkor gondoltam, nem vitatkozom. Nagyon sajnálom, hogy még mindig itt tartunk, hogy nagyon kevés a fejlődés, a haladó gondolkodás. Ami meg tényleg olyan, Olyan OLYAN, annak meg meg is kérik az árát. Azt mondom, tegyék, és azt mondom, ne tegyék. Tegyék, mert a minőség csak akkor fog kiemelkedni a tömegből, ha valamivel “szűrik” a népeket, ugyanakkor sosem fog fejlődni a színvonal, ha nem viszik lejjebb az árakat.